1890 júliusától Charles de Foucauld szent a trapista kolostorban élt Akbesben (akkor Sziria, ma Törökország). Itt tanúja volt az örmény népirtás kezdetének, amely 1915–18 között tetőzött, és amely során a törökök körülbelül 1,5 millió örményt gyilkoltak meg. Charles akkoriban nagyon szenvedett attól az érzéstől, hogy nemzetsége védi őt. 1896-ban ezt írta unokatestvérének:
„Egész Örményországban és nagyon közel hozzánk borzalmas mészárlások zajlottak; de úgy gondolom, hogy mi nem voltunk valódi veszélyben – európaiságunk miatt a török kormány nagyon vigyáz arra, hogy ne történjen velünk baj (…), de az örményeknek borzalmas volt… Beszélnek 100 000 meggyilkolt emberről…”
„Március végén nekünk Akbesben és minden kereszténynek két napnyi távolságra meg kellett volna halnia; de nem voltam méltó rá… Ez ezerszer igazságos…, de jaj! Mennyire sajnálom…! Imádkozzatok a megtérésemért, hogy legközelebb már ne maradhassak meg…”
(Charles de Foucauld /1858–1916/, levelek unokatestvéréhez, február és június 1896;
a bevezető bekezdés Annie Jezus kis nővér könyve alapján készült, Károly Foucauld, Lelki életrajz)
