Ha ha természeted a harc, a csatatér tárgyává válik, ó, ne veszítsd el a bátorságodat, ne szomorkodj. Sőt, azt mondanám: szeresd a nyomorodat, mert éppen abban gyakorolja az Isten az irgalmát, és ha az Ő tekintete szomorúságba ejt, ami önmagadba zár, az az önszeretetből van! A gyengeség óráiban menekülj a Mestered imájához. Igen, nővérkém, a kereszteden látott téged, imádkozott érted, és ez az ima örökké él és jelen van az Ő Atyja előtt, ez megment a nyomorúságaidtól. Minél inkább érzed a gyengeségedet, annál inkább növekednie kell a bizalmadnak, mert csak Rá támaszkodsz.
(Elisabeth a Szentháromságtól, 324. levél)
