Mária, akit Isten Lelke árnyékol, (1) az új szív szűze, (2) aki emberi arcot ad az Igének, amely testté lesz (3). Ő a bölcs és kontemplatív hallgatás szűze, aki megőrzi szívében az eseményeket és az Úr szavait, és fontolgatja őket (4).
Ő a bölcsesség hűséges tanítványa; a tanítvány, aki keresi Jézust – Isten Bölcsességét – és akinek Lelke által engedi magát nevelni és formálni, hogy így hitében elsajátíthassa az Ő cselekvési és választási módját. Így nevelve Mária képes észlelni azokat a „nagy dolgokat”, amelyeket Isten betöltött benne az alázatosak és szegények üdvössége érdekében (5).
Mária, bár az Úr Anyja, tökéletes tanítvánnyá, a hit nőjévé válik. Követi Jézust, együtt utazik az apostolokkal, és osztozik velük a megpróbáló és nehéz úton, amely elsősorban a testvéri szeretetet és a kölcsönös szolgálatot követeli meg. A káni házasságon tanít bennünket hinni az Ő Fiában (6); a kereszt lábánál minden hívő anya lesz (7), és osztozik velük a feltámadás örömeiben. Egységbe lép a többi tanítvánnyal „folyamatos imádságban” (8), és megkapja a Lélek első gyümölcseit, amely betölti az első keresztény közösséget apostoli buzgósággal.
Mária örömhírt hoz a megváltásról minden ember számára. Ő egy nő, aki kapcsolatokat alakít ki nemcsak Jézus szűk tanítványi körével, hanem az emberekkel is: Erzsébettel, a káni újdonsült házasokkal, más nőkkel és Jézus „testvéreivel”.
Máriában, Isten Anyjában és az egyház példaképében a karmeliták megtalálják mindazt a tökéletes képet, amire maguk is vágynak és remélnek. Ezért Máriát mindig a rend patrónájaként tekintették, a rendet Anyának és Dísznek is nevezték, és a karmeliták mindig szem előtt tartották és szívükben éltették mint „tiszta szűz”. Amikor rá nézünk és lelki életet élünk bizalmas kapcsolatban Vele, megtanulunk Isten előtt állni és együtt, mint az Úr fiai lenni. Mária valóban közöttünk él, mint anya és mint nővér, figyelmes szükségleteinkre, és együtt vár és remél, szenved és örül velünk.
Hagyománya szerint, elsősorban a XVI. századtól, a Karmel Mária szerető közelségét fejezi ki Isten népe számára a szoknyával. A szoknya a Máriának való szentelés jele, a hívők rendhez való csatlakozásának eszköze, és egy hozzáférhető és hatékony evangélizáló eszköz.
(1) lásd: Lk 1,35; (2) lásd: Ez 36,26; (3) lásd: Ján 1,14; (4) lásd: Lk 1,19.51; (5) lásd: Lk 1,46nn; (6) lásd: Ján 2,5; (7) lásd: Ján 19,26; (8) ApCsel 1,14;
(A Boldog Szűz Mária Karmelita Testvéreinek Alapszabálya, 1995, 27. cikk)
