Tudom, hogy az a élet, ami közösségben zajlik, sok szempontból hasznos. (…) De mi értelme van egyedül élni és mindenki mástól elszeparálva lenni? Hol mutatja meg alázatát az, aki senki előtt nem érzi magát alábbvalónak? Hol van az irgalom, ha több ember közösségétől elkülönül? Hogyan fog edzeni a türelemre, ha senki sem ellenkezik az akaratával? Ha valaki azt állítaná, hogy az erkölcsök javításához elegendő neki a szentírások tana, az olyan, mint aki tanulni akar építeni, de sosem épít. Íme, az Úr nem elégedett meg pusztán a szavakban rejtező tudománnyal, hanem nyíltan és határozottan példát adott nekünk az alázatra a tökéletes szeretetben, ő maga megövezte magát és megmosta a tanítványok lábát. Kinek akarod te megmosni? Kinek akarsz szolgálni? Hogyan akarsz az utolsó lenni, ha csak önmagaddal élsz?
(Nagy Szent Vazul /330–377/, részlet az Asketikai írásból)
