Szent Erzsébet a Háromság (1880–1906)
Jézus... milyen édes szeretni téged, teljesen a tied lenni, téged egyedüli Mindennek tekinteni... Legyen az életem állandó imádság, egyetlen hosszú szeretetaktus. Bárcsak semmi sem tudna eltávolítani tőled... Mennyire szeretném, Mesterem, hogy veled éljek a csendben... Felajánlom neked szívem celláját, hogy a te kis Bethániád legyen. Jöjj, és pihenj meg. Így szeretlek... Szeretnék a vigaszod lenni, és ezért feláldozom magam áldozatul, Mesterem, érted és veled. Ettől kezdve elfogadom az összes áldozatot és minden próbát, még azt is, hogy nem fogom érezni a közelségedet. Egyetlen dolgot kérek: hogy mindig nagylelkű és hűséges legyek.
Ma sok áldozatot tudtam felajánlani Jézusnak, próbálva leküzdeni a fő hibámat... Olyan sokba került, ezért megvallom minden nyomorúságomat... Amikor hallok egy igazságtalan megjegyzést, érzem, ahogy a vérem a dühtől forr és egész lényem lázad!... De Jézus velem volt, hallottam a szívem mélyén a hangját, és így készen éreztem magam mindezt elviselni az ő szeretetéért.
Aposztol kiáltott: »Nem én élek, hanem Krisztus él bennem« (vö. Gal 2,20). Ez a karizmatikus lelkem álma... Elsősorban Krisztus álma, és kérlek őt, hogy teljesen valóra váltsa a lelkünkben; próbáljunk meg számára bizonyos értelemben »a földi létének folytatásává« válni, amelyben ő életre keltheti az egész titkát. Kértem őt, hogy bennem leljek menedéket, mint Imádó, Megváltó és Üdvözítő, és nem tudom kifejezni a békét, ami elárasztja a lelkem, amikor arra gondolok, hogy ő pótolja a hiányosságaimat, és hogy amikor én minden egyes pillanatban elesem, ő jelen van, felemel engem, és közelebb visz a szívéhez, magával ragad a Isten lényének mélységébe, amelyben már a kegyelem által lakunk, és amelyben szeretnék olyan mélységbe temetkezni, ahonnan már senki sem hoz fel. Ott találkozik a lelkem az Ő lelkével... Csendben vagyok, és imádkozom Annak előtt, aki minket olyan isteni módon szeret.
Végül teljesen az övé vagyok, és Ő minden számomra; nincs másom, csak Ő. Ő az én Mindenem! Most csak egy kívánságom van: szeretni Őt, szeretni Őt minden pillanatban, égni az ő dicsőségéért, és gondoskodni az ő boldogságáról, mint egy igazi menyasszony, vigasztalni Őt azzal, hogy lelkemben egy otthont és menedéket készítek, ahol az ő szeretetének erejével elfelejtheti a világ minden igazságtalanságát és rosszát.
Milyen édes szeretni téged, Jézus, kedvesem, a tied lenni és tudni, hogy te vagy a Mindenem! Azóta, hogy minden nap belépsz a szívembe, az egységünk még inkább megszilárdult. Bárcsak az életem állandó imádság lenne, egy hosszú szeretetaktus. Bárcsak semmi ne tudna eltávolítani tőled, sem a zaj, sem a figyelemelterelés... A te szeretetedért teljes szívemből átadom magam neked. Felajánlom szívem kamráját, hogy a te kis Bethániád legyen... igen, szívem minden egyes dobbanása legyen egy szeretetaktus. Jézusom, Istenem, milyen csodálatos szeretni téged és teljesen a tied lenni!
Forrás: Szent Erzsébet a Legszentebb Háromságtól, Élet Isten dicsőségében
Szerző: Giovanna della Croce
Kiadó: KNA
