Az első világháború áldott Károly de Foucauld (1858–1916) számára fájdalmas gyermekkorának emlékeit idézte fel. Kisfiúként elvesztette mindkét szülőjét, és neveléséről a strasbourgi nagyszülője gondoskodott. A porosz-francia háború idején (1870–71) a francia Strasbourgot porosz hadsereg foglalta el (a háború után a németeké lett), a tizenkét éves Károlynak el kellett menekülnie a városból.
Az első világháború elején Károly a Szaharában tartózkodott, és a harcokban részt vevő szerettein gondolkodott. Megmaradt egy levél, amelyben megkérdezi Laperrin tábornokot, hogy nem lenne-e hasznosabb a fronton mint tábori lelkész vagy sebesültápoló. A válasz elutasító volt, ezért Tamanrassetben maradt, ahonnan ezeket írta gyermekkori barátjának:
„Kedves Gabriel,
mennyire gondolok rád azóta, hogy elkezdődött a háború! Mennyire aggódtam érted, amikor értesültem a saint-dié-i harcokról, a város elfoglalásáról és visszafoglalásáról! Aggódom érted, a bátyádért, a unokaöcsédért, aki valószínűleg harcban van. Kérlek, írj nekem egy sort magadról…, elég egy sor…, a többit majd elmondjuk, amikor a győzelem után újra találkozunk… Ha győzünk, amiben nagyon bízom, elmegyünk együtt Strasbourgba, amikor újra francia lesz?”
Áldott Károly, könyörögj értünk!
(Károly de Foucauld /1858–1916/, levél gyermekkori barátjának, 1914. november 25.;
a bevezető bekezdés a kis Jézus nővér Annie könyvéből készült, Károly Foucauld, Lelki életrajz)
