Azt kéred, hogy osszam meg a megjegyzéseimet a rózsafüzér vasárnapján elmondottakról. A gondolatom a következő volt: felidézni a rózsafüzér történeti fejlődését és (…) leírni a Zdrávas Mária imádság fejlődését minden egyes egyén vallásos életében.
A Zdrávas Mária először is egy nyilvánvaló, lényegében ösztönös és gyakran „érdekből” fakadó kifejeződése a Mi Asszonyunk iránti szeretetnek.
Átalakul a szükséggé, hogy jobban megismerjük őt, „szimpatizáljunk” vele: a szent Szűz szíve mintha átlátszóvá válna, és mi újra megéljük benne a misztériumokat – így számunkra az egész dogma bizalmas ismeretséget, konkrétságot és valóságot nyer Máriában.
Végül eljutunk arra a megértésre, hogy a misztériumoknak van megfelelője és folytatása az egyes szakaszokban – valójában nagyon titokzatos – örömeinkben és szenvedéseinkben. Tehát azáltal, hogy a Zdrávas Mária fejlődik bennünk, az egész életünk mintha megkeresztelkedne… Valami ilyesmit értettem alatta.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1918. október 11.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin könyvéből, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021)
