Isten gyermekének lenni annyit jelent, hogy Isten kezét fogjuk, és az ő akaratát cselekszünk, nem a sajátunkat. Azt jelenti, hogy minden reménységet és félelmet az ő kezébe helyezünk, és abbahagyjuk a saját jövőnk miatt való aggodalmaskodást. Ebből a háttérből nyeri Isten gyermeke a békét és az örömöt. Mégis, a legtöbb igazán istenfélő, sőt, bátor ember, aki hajlandó áldozatokat hozni, nélkülözi ezt a békét és örömöt… Ismerik a mennyei madarak és a mező liliomai példázatát, de valahányszor olyan emberrel találkoznak, aki nélkülözi az anyagiakat, nincs állandó jövedelme vagy biztosítása, aki nem aggódik a jövő miatt, csodálkozva ingatják a fejüket.
(Teréz Benedikta a Keresztről /1891–1942/, Karácsonyi titok)
