Kedves testvérem!
Fogadj el tőlem ismét egy pár sort, mint őszinte, testvéri üdvözletet mindenkinek otthon nálatok, és egyáltalán az egész kedves távoli hazának. Tudom, hogy Isten velünk van mindenütt, hogy az egész föld az övé, és mégis szükségszerűen, mint egy fának, gyökereink egy bizonyos helyen vannak, egy bizonyos darabot a földből szeretünk hazánknak, és minél mélyebben pihennek gyökereink benne, annál biztosabban terjeszkedhet a mi életfánk koronája a többi föld felett. Azt hiszem, hogy annál inkább képesek vagyunk vágyakozni a mennyei haza után, és annál nagyobb lelkesedéssel sejtjük, milyen szép, minél buzgóbban függünk erős, tiszta és férfias szeretettel a földi otthonunktól.
(Adolf Kajpr SJ /1902–1959/, levél testvérének; Dachau, 1945. február 11.)
