Ma ma ma mát a a 60. évfordulója a "Pacem in terris – A békéről minden nép között igazságban, szeretetben és szabadságban" enciklika közzétételének, amelyre XXIII. János pápa reagált az újabb világháború akut veszélyére. 1961-ben Moszkvában döntés született a berlini fal megépítéséről, a következő évben pedig a Szovjetunió közepes hatótávolságú rakétákat telepített Kubára (az Egyesült Államok rakétái Törökországban és Olaszországban voltak). Az enciklika hangsúlyozza az emberi jogokat és kötelezettségeket, követeli az atomfegyverek betiltását, és felszólít a fokozatos, kölcsönösen ellenőrizhető leszerelésre. XXIII. János kevesebb mint két hónappal a közzététel után hunyt el. A híres szöveg nevét később a csehszlovák kommunista rezsim is visszaélte, amikor kollaboráns katolikus papok szövetségének elnevezésére használta.
A világ békéjének megteremtése olyan nemes és fenséges feladat, hogy azt – minden jó szándék és dicséretes akarat ellenére – csupán emberi erővel nem lehet elérni. Ahhoz, hogy az emberi társadalom a lehető legjobban visszatükrözze az Isten országát, szükséges a fentről jövő segítség.Ezért ezekben a szent napokban sürgősen kérjük azt, aki fájdalmas szenvedésével és halálával nemcsak a bűnt, a viszály és bánat forrását győzte le, hanem vérével az emberiséget is kibékítette a mennyei Atyával: "Csak ő a mi békénk: egyesítette a két részt ... eljött és hirdette a békét nektek, akik távol voltatok, és azoknak, akik közel voltak."
Ezekben a napokban a liturgiában felhangzik az üzenet: "Feltámadt Krisztus, a mi Urunk, megállt tanítványai között, és azt mondta: Béke veletek, alleluja; és örvendeztek a tanítványok, amikor látták az Urat, alleluja." Tehát békét hozott nekünk, békét hagyott nekünk: "Békét hagyok nektek, az én békémet adom nektek; nem azt, amit a világ ad, én adom nektek."
Ezt a békét kérjük rajta buzgón.
(XXIII. János, a Pacem in terris enciklika zárása, 1963. április 11.)
