„Ha megüti valaki az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is.“ Ezek Krisztus urunk szavai a hegyi beszédében. Nem túl világosak, és nem is túl kényelmesek, mint sok más az evangéliumban. Mi azonban nem igazán igyekszünk türelmesen megérteni őket, ezért úgy cselekszünk, mintha nem is lennének, mintha csak érdekes információként lennének ott. Vannak, akik visszaélnek velük. Ők azok, akik azt hiszik, hogy a legjobban a semmittevéssel, sóhajtozással, a világ végének várásával lehet elérni.
Valóban nem szükséges sok olvasás és töprengés ahhoz, hogy megértsük, hogy az élethez való aktív hozzáállás, a cselekvésbe vetett hit közvetlenül a kereszténység lelkét képezi. Minden képességünknek Isten szeretetére kell szolgálnia (…), egyetlen részét sem szabad parlagon hagynunk, sem a legkisebb gondolatot, sem a legapróbb szót, mert mindenből számot kell adnunk. Erőinket a végsőkig kell feszítenünk, mint Krisztus urunk testét a kereszten, a lehetőségeink határáig és azon túl is.
Ezért hamis azt állítani, hogy a kereszténység valaha is hirdette, hogy nem szabad ellenállni a rossznak. Az, aki tétlenül nézi a testvére ellen elkövetett igazságtalanságot, akinek tartozik, és nem használja fel minden eszközét, minden erejét, hogy segítsen neki, a hitünk alapvető parancsával vétkezik.
A fent idézett részlet Adolfo Kajpr jezsuita pap tollából származik, aki a hitleri agresszióval (majd később a kommunisták hatalomra jutásával) nyilvánosan szembeszállt újságíróként és több folyóirat szerkesztőjeként. Olyan írásai, amelyek a napi liturgikus olvasmányokat a jelenlegi helyzettel összekapcsolták, hátteret adtak nemcsak a prágai Szent Ignác plébániának, hanem a szélesebb közönségnek is. Az „izgató cikkek közzététele” miatt a német megszállók letartóztatták 1941 márciusában, túlélte a Pankrác börtönét, a terezíni, a mauthauseni és a dachaui koncentrációs tábort. Hazatérése után a háború utáni újságírói tevékenysége másodjára is ugyanazt a vádat hozta, ezúttal a kommunista rezsimtől. Újra letartóztatták a Pankrác börtönében, aztán következett Mírov, Valdice és Leopoldov, ahonnan már nem tért vissza élve… Jelenleg Rómában folyik a boldogító eljárása második része.
(Adolf Kajpr SJ /1902–1959/; részlet a „Tartsd oda a bal arcodat” című írásból,
közzétéve a „Isten Szívének hírvivője” című folyóiratban, 1940;
idézve és feldolgozva a Jelenlét a saját isteni időnk könyv alapján. Refugium 2021)
