Ha engeded az embereknek, hogy dicsérjenek, nem fogom ezt bánni. Ha hagyod őket, hogy kritizáljanak, azt sem fogom bánni, sőt örülni fogok. Amikor egy feladatot bízol rám, örömmel fogom azt elvégezni, mert az a te akaratod. És amikor pihenést küldesz nekem, szívesen pihenek benned.
Csak ments meg engem önmagamtól. Ments meg engem saját mérgező igyekezetemtől, hogy mindenbe beleavatkozzak, impulzívan cselekedjek, céltalanul rohangáljak és káoszt vigyek mindabba, amit te rendbe tettél. Engedd, hogy a te akaratodban pihenjek és elhallgassak. Akkor a te örömöd fénye átmelegíti egész életemet, tüze lángra lobbant a szívemben, és ragyogni fog a te dicsőségedért. És ezért élek. Ámen, ámen.
(Thomas Merton 1915–1968/, Jónás jel, fordította Marie Sommerová)
