A halál, amely egy fájdalmas pillanat, az emberi lét szétszakadásának pillanata, időtávlatban azonban tisztábbá válhat, és az emberi élet legmagasabb érettségének pontjaként megnyilvánulhat. Kísérheti az az érzés, hogy elértük a felnőttséget, hogy sorsunk valóban beteljesült, hogy Istennek felajánljuk a befejezett életet, amely – ha ő akarja – megnyitja számunkra az örökkévalóság kapuját.
(Olivier Lacombe /1904–2001/, Az ember létezése)