Ó, könyörületes és szeretetteljes Uram, lelkem! Azt mondod: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik szomjaztok, és én megitatom titeket”. Itt hatalmas szükség van a vízre... Már tudom, Uram, a jóságod alapján, hogy meg fogod adni. Te magad ígéred ezt. És a szavaid nem csalhatnak.
Könyörülj azokon, akiknek nincs könyörületük önmagukkal! Amikor a szerencsétlenségük olyan állapotba taszítja őket, hogy nem akarnak hozzád jönni, jöjj, Istenem, Te hozzájuk! Kérlek, az ő nevükben, és tudom, hogy amint megértik és helyreállnak, és elkezdik kóstolni Téged, ezek a holtak feltámadnak.
Ó, az én Istenem sebeinek eleven forrásai, milyen gazdagon fogtok mindig fakadni a szomjunk oltására. És mennyire biztosan fog átjutni ennek a nyomorult életnek a csapdáin az, aki próbálja táplálni magát ezzel isteni itallal.
(Teréz Jézustól, A lélek kiáltása Istenhez, 9,1.2; munkafordítás Kohut Vojtěcha OCD)
