Általad, Édesanya, eljutottunk a Fiadhoz.
Te fogantad őt.
Te hordoztad a méhedben.
Te hoztad a világra.
Te kísérted őt élete során,
hogy nekünk elhozd és ajándékozd.
Hogy megmutasd nekünk,
hogyan lehet az embert hordozni és megérteni,
hogyan tudja az életét a te Fiad életébe helyezni,
hogy tőle fogadhassa el.
Hogy közvetítsd nekünk ajándékát gyermeki éveiből, amelyeket nálad élt,
az ő nyilvános működése éveinek ajándékát és szenvedésének idejét.
Mindenütt olyan közel voltál,
hogy mindazt, amit jelenléte közvetített,
általad fogadták el, Édesanya.
De nem önmagad miatt, hanem értünk.
A magad „igen”-ével annyira az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek adtad magad,
hogy a hármasságos Isten általad adta nekünk a Fiát.
Te vezettél minket hozzá,
de mindig is annyira Istenben voltál,
belső küldetésedben és a saját „igen”-ed mélyén,
hogy mindenütt csak mint közvetítő léptél fel,
és nem mint aki önmagában ad.
Mégis, éppen ez a közvetítés lett ajándékká,
ami a te alázatodból fakad,
és amely nekünk adja a te alázatodat.
Ez ajándék számunkra,
de egyben ajándék Istennek is.
Ma szeretnénk kérni tőled,
hogy mindazt, ami az életünket alkotja,
örömöket, de ugyanúgy áldozatokat,
az utakat, amelyeken járunk, és azokat, amelyeket nem vártunk,
mind ezt újra belefoglalva a te „igen”-edbe,
hogy így a te közvetítéseddel
újra elérhessük a Fiút,
és hogy általat,
aki oly nagyszerűen tudtad megtenni a Fiú akaratát,
most mi is újra elfogadjuk mindazt,
amit ő az Atya akaratában számunkra elrendelt.
De éppen általat, veled közösen
szeretnénk megint hálásak lenni,
hogy mindaz, amit tettél,
teljes mértékben az ő küldetésének része volt.
Ha áldozatunk többe kerül, mint amire gondoltunk,
ha nehezebb, mint amit elviselni tudunk,
akkor szeretnénk emlékezni,
hogy te sosem hátráltál meg semmilyen áldozattól,
és mindent a te „igen”-ed örömében teljesítettél.
Arra kérünk,
hogy az Atyánál, a Te Fiadnál és a Szentléleknél olyan módon közbenjárj,
hogy a te erődön éljünk,
hogy általad valóban eljussunk a te Fiadhoz,
és hogy benne azt végezzük el,
amit te már réges-rég megtettél érte.
És amikor látod az angyalodat, Édesanya,
akkor emlékezz,
hogy a megjelenése biztosította számodra az utat.
Kérd őt,
hogy irántad való szeretetből minket is ilyen gondoskodással öleljen körül,
ahogyan veled foglalkozott,
hogy így közbenjárjon értünk,
ahogyan érted közbenjár,
és hogy a megjelenésében erőt adjon neked,
hogy hitben mondhasd a mindennel szemben a magad „igen”-ét.
...
(Adrienne von Speyr /1902–1967/,
Bei Gott und bei den Menschen. Gebete.
Fordította: Robert Svatoň)
