Mandarín parancsára, hogy zárjanak börtöncellába, lábbilincsbe verve, és azóta írom ezt a kis papírdarabot, amelyet véletlenül találtam ezen a helyen, ahol minden hiányzik. Csak az elnyomottak könnycseppjei vannak itt, akik éhezve és fázva haldokolnak, és senki sincs, aki a könnyeikre figyelne. A mandarin közölte velem, hogy meg akarnak öltetni, hogy próbára tegyenek.
Ne hagyjátok, hogy a testvérek iránti aggályaitok elcsábítsanak titeket, hogy pénzt adjatok ennek a mandarinnek az én váltságomra. Az Úr nem küldött pénzt, hogy azt a zsarnoknak adjuk, és nem olvastam, hogy a múltbeli üldöztetések során az Úr szolgáit megmentették volna a haláltól pénzzel, és hogy ami a szegényeké, azt a zsarnoknak adják. Az Úr szolgái általában a saját Istenükhöz fordultak, hogy megszabadítsa őket, ahogyan Pétert és másokat is megszabadított. Világosan megértettem, hogy az Úr idehelyezett, és hogy kiszabadít, ha méltó vagyok, hogy a keresztények számára hasznos legyek, és ha nem, magával visz…
(Franciás Fernandez de Capillas OP /1607–1648/, levél a kínai börtönből, a főnöknek)
