Jó kedves Cassinettinasszony megkért, hogy írjak alá egy képet, és fűzzek hozzá valami gondolatot. Ez jutott eszembe: „In cruce mea requies“(1), és erős belső érzésem volt a valódi pihenésről és békéről, amelyet csak a kereszten találunk. Legyünk bátorak, kedves anyám, teljes szívvel mondani a menyasszonnyal együtt: „Fasciculus mirrhae dilectus meus mihi inter ubera mea commorabitur.“(2) A szenvedés, legkedvesebb anyám, elmúlik, de ami utána következik, amit most nem érthetünk, az végtelen lesz.
(br. Simon Szent Pál OCD, levél a tisztelt Elektának /1605–1663/, 1647. július 5.)
(1): Az én keresztemen [találsz] pihenést. Talán ez a Szentlélek ünnepi szekvencia versére utal: in labore requies - a munkában kedves nyugalom.
(2): A mirha csokor a kedvesem, melleim között pihen. Az énekek énekének (Én 1,13) első szavai - Fasciculus mirrhae - egyben a 16. század eleji népszerű imakönyv címe, amely az Úr szenvedéséről meditatált, és akkoriban a leggyakrabban kiadott írások közé tartozott.
