Tegnap este viharok voltak, de ma minden csodás. A fehér diófa levelei a temetőben kicsik, és a virágok zöld csipkékbe töltik meg a ágakat. Hallom a fának futó gépeket és a madarak énekét: semmi más.
Holnap Úrnapja van, a kedvenc ünnepem. Bármely évszakban szívesen keresek antifónákat az Úrnapjára, amelyek a fülemben zengenek és világossággal és békével töltenek el: vado parare vobis locum – elmegyek, hogy helyet készítsek nektek...
(Thomas Merton, naplóbejegyzés az Úrnap vigíliájáról, 1947. május 14.)
