A reggeli aggodalmaim csak homályosak voltak, bár a belső felkészületlenség érzése nagyon is valós volt. Hamarosan azonban teljesen konkrét formát öltöttek. Röviddel a Vörös Hadsereg érkezése után megkezdődtek a letartóztatások, a vagyonelkobzások, a végtelen kihallgatások, a fenyegetések és a megfélemlítések. A kommunisták igyekeztek megkaparintani mindenkit, akiről úgy vélték, hogy veszélyeztetheti őket vagy az új rendszert.
Miközben mindezt figyeltem, újra és újra el kellett hárítanom a kérdést: „Miért engedte meg Isten, hogy ilyen gonoszság történjen? Hogyan engedhette ezt meg mindezt? Miért?”
Számomra, mint pap számára, az ilyen kérdések kifejezetten gyötrelmesek voltak, de nem lehetett elkerülni őket. Imádság közben, szentmisén, nappal és éjszaka is támadtak a gondolataimra. Nem hitbeli válság volt ez. Inkább a megértés válsága, és senki sem kell, hogy szégyellje, aki ebben van. Ezek a kérdések minden jó Olvasójánál megtalálhatóak a Héber Bible-ben. „Meddig, Uram, emelkedik fölém az ellenségem?” És ezek a kérdések újra és újra előbukkannak főként Dávid után, a fogság idején, amikor Salamon aranykorának dicsősége csak emlék volt a babiloni folyóknál, és Izrael népe megtört és megszégyenített állapotban volt.
Így volt ez az izraeli néppel, amelynek meg kellett tanulnia, hogy se a hatalomra, se a királyságra ne helyezze bizalmát, hanem hűségének bizonyítékát csak az Úrban tanúsítsa, és minden bizalmát belé helyezze. Ugyanez vonatkozik az egész újtestamentumi történelemre. És így van ez mindannyiunk életében is. A nagy veszteségek, családi tragédiák vagy személyes kétségbeesés pillanataiban az emberek hozzá fordulnak, és kérdezik „Miért?” Valójában kényszerülnek arra, hogy hozzá forduljanak, és végül ő válik az utolsó menedékükké, amikor segítségre, támogatásra és vigaszra van szükségük. Isten titokzatos módon kihasználhatja tragédiáinkat, hogy emlékeztesse elesett emberi természetünket a jelenlétére és szeretetére, az irántunk való állandó érdeklődésére és gondoskodására.
(Walter J. Ciszek SJ /1904–1984/, Ő vezet engem, 1. fejezet)
