Amikor a szövetséges csapatok 1944. június 6-án partra szálltak a német megszállás alatt álló Franciaországban, az az egész világ számára a remény szignálját jelentette, hogy közeleg a béke, és Európa szabad lesz. Mi is történt akkor valójában? Az, hogy egy bűnözőnek és bandájának sikerült átvennie a hatalmat Németországban. És mivel egy párt uralkodott, a törvényesség és a törvénytelenség összehelyeződött, és gyakran majdnem felcserélődtek, mert a bűnöző által vezetett kormány a jogi állami kiváltságokat is magáénak tekintette. Az a rendszer, amely a jogszerűséget kellett volna szolgálnia, eltorzult, és ezzel megszilárdította a törvénytelenség uralmát, valódi hazugságkormányzást jelentett, amely elhomályosította a lelkiismeretet. E hazugságkormány mellett egy terrorral működő rendszer állt, amelyben senkiben sem lehetett megbízni.
Ezért az egész világnak be kellett avatkoznia, hogy áttörje ezt a bűnözői kört, és helyreállítsa a szabadságot és a jogot. E pillanatban hálásak vagyunk, hogy mindez megtörtént, és ezt nemcsak azok az országok teszik, amelyeket német csapatok foglaltak el és a náci terrornak adtak át. Mi, németek is hálásak vagyunk, mert e beavatkozással visszatért hozzánk a jog és a szabadság. Ha valaha is létezett a történelemben nyilvánvalóan igazságos háború, bellum istum, akkor ez volt az: a szövetségesek akciója még azoknak is hasznot hozott, akik ellen háborút folytattak. E megjegyzés számomra fontosnak tűnik, mert a történelmi események alapján bizonyítja a totális pacifizmus fenntarthatatlanságát.
(Joseph kard. Ratzinger, A béke keresése,
részlet az 2004-ben elmondott előadásából a szövetségesek Franciaországban való partra szállásának hatvanadik évfordulója alkalmából,
fordította Terezie Brichtová OP)
