Ha, ha, ha, úgyang édes szívem! Kihullottunk abba a gödörbe, amit annyiszor megfogadtunk, hogy elkerülünk. Ó, keljünk fel, és meneküljünk belőle örökre, hívjuk Isten irgalmát, és reméljük, hogy segít nekünk, hogy már erősebbek legyünk. Térjünk vissza a büszkeség útjára. Csak bátorság! Mostantól figyeljünk, Isten segít nekünk; többre leszünk képesek!” (…)
Amikor a szíved lecsúszik, emeld fel finoman. Mélyen alázkodj meg Isten előtt a nyomorúságod tudatában, de egyáltalán ne csodálkozz a bukásodon, mert nem meglepő, hogy a tehetetlenség tehetetlen, a gyengeség gyenge és a nyomor nyomorult.
(Szent Ferenc /1567–1622/, A jámbor élet bevezetése, 3. rész, IX. fejezet)
