Szent Ágoston Mihály élete (1622–1684)
Jan van Ballaert 1622. április 15-én született Brüsszelben. Kiváló iskolában tanult augusztinusi rendben, és tanulmányai befejezése után 1640. október 14-én belépett a Karmelita rendbe, ahol Szent Ágoston Mihály nevet vette fel. Alig huszonöt évesen filozófiaoktató lett Gentben, ahol találkozott Marie Petyt-vel, aki egy évvel fiatalabb volt nála. Kapcsolatuk a 17. század legnagyobb misztikus barátságai közé tartozott.
Rövid időn belül Mihályt más pozíciók betöltésére is megválasztották, ami elkötelezettségét Gentből való távozással tette szükségessé. Marie Petyt ezért írásban tartotta a kapcsolatot lelki vezetőjével. Leveleiben részletes beszámolókat küldött misztikus tapasztalatairól az ő kérésére. Ezek a gyűjtött szövegek 1683-ban két kötetben jelentek meg Szent Teréz érdemes anyja élete címmel (1).
Mihály különböző pozíciókat töltött be szerzetesi élete során; novíciustanár, tanácsos, néhány kolostor priorja és háromszor provinciális volt. Arra törekedett, hogy előmozdítsa a tourain-i reformot a belgiumi közösségekben, és új impulzusokat adjon ennek a kontemplatív spiritualitásnak.
Könyveiben a misztikus ember belső útját tárgyalja, annak magasságaival és mélységeivel, és újra és újra figyelmeztet a rejtett önszeretet és önzés formáira. Arra bátorít, hogy ezeket leküzdjük, mert csak így tud a lélek az egyszerűségben és szabadságban egyesülni Istenével. Szent Ágoston Mihály a karmelita spiritualitást a flamand kontemplatív hagyománnyal ötvözi.
A szellemi szegénység témáját az északi misztika terminológiájával írja le: az embernek Istenben kell pihennie akarat, ismeret, megértés és érzés nélkül. Nem szabad semmire vágyakoznia, semmit birtokolnia, semmi földit, semmi mennyeit... A szellemi szegénység és a teljes belső önmegtartóztatás képessé teszi a lelket arra, hogy Istent ne ajándékaiért vagy tulajdonságaiért, hanem csak Őérte szeretettelje. Csak amikor a lélek erre képes, tud az existenciálisan és közvetlenül egyesülni Istennel.
Ez az önmegtartóztatás azonban "suaviter" – a szelídség útján kell, hogy történjen, anélkül, hogy erőszakot alkalmazna a lélekre vagy túlzottan hangsúlyozná az intellektust. Ez a szeretet játéka Isten és az ember között, és Mihály ezt a képekkel írja le a Szerelmesek énekéből. Ennek a szeretetnek a valósága aztán a misztikus mindennapi életében mutatkozik meg. A belső tapasztalat Isten szeretetéről, amelyet a magányban és a csendes imában élünk meg, nem maradhat önzú, hanem elkerülhetetlenül a teremtmények iránti önzetlen szeretethez vezet. Ami a Karmelhez a legközelebb áll, az Mihály felfogásában a kontemplatív és aktív élet összekapcsolása, Mária és Márta kapcsolata.
(1) Marie Petyt karmelita harmadrendi volt, vallási neve: Szent Teréz Mária.
Részlet a Tanz der göttlichen Liebe című könyvből
Kiadta: Elisabeth Hense, T.OCarm.
Készült a Herder kiadásában: 1991
Fordította és szerkesztette: Norbert Žuška, OCarm.
