Istenünk, kérünk Téged, nyisd meg szívünket, nyisd meg szemünket, nyisd meg fülünket arra, amit számunkra készítesz, és amit nem tudunk megérteni.
Isten, nyisd meg szívünket, nyisd meg szemünket, nyisd meg fülünket a végtelen szélességre, hosszúságra, nagyságra és mélységre a Te irgalmadban. Mert Te igazán nem vagy a vad ítélet Isten, igazán nem vagy a borzalmas harag Isten, hanem a szív Isten vagy.
Te a szív Isten vagy, annyira, hogy Te magad is szeretnél szív lenni, amely nyitott arra, hogy magába szívja az összes szomorúság áradatát, az összes szenvedés áradatát, az összes elhagyatottság áradatát. Te vagy az a nyitott szív, amely vágyik a mi szomorúságunkra, a mi szenvedésünkre, a mi nyomorunkra, hogy befogadja azokat magába és átalakítsa, hogy a hő által a Te nagy és megtisztító szereteteddé változtassa.
Isten Szív, Isten Legszentebb Szíve, Isten Átszúrt Szíve, Isten Kivérzett Szíve: Fogadd el szánkó, gyenge, kudarcot valló és sóhajtozó szívünket! Ölelj el minket teljesen a szeretetedbe, ölelj el minket teljesen az otthonodba, a szereteted szent otthonába!
Add, hogy a legőszintébben valósuljon meg régi imánk, régi énekünk: Jézus, Benned élek, Jézus Benned halok, Jézus, Veled élek és halott vagyok.
(Erich Przywara SJ /1889–1972/, E kor imái, 24; a második világháború idején)
