Bl. Erzsébet a Szentháromság:
Részlet egy levélből [L 256]
Angles kanonokhoz 1905 decemberéből.
„Mindent Krisztusban megújítani”
… Milyen fenséges a karmeliták küldetése! Közvetítőnek kell lennie Jézus Krisztussal együtt, egy másik emberi létnek, amelyben ő folyamatosan élheti átlényegített életét, az engesztelést, az áldozatot, a dicséretet és a hódolatot.
Ó, könyörögj neki, hogy megfeleljek a hivatásomnak, és hogy ne éljek a kegyelmekkel, amelyeket bőkezűen adományoz nekem. Ha tudnád, milyen félelmet kelt bennem ez a gondolat néha... Akkor őhozzá menekülök, akit Szent János „Hűnek, Igaznak” nevez, és kérem őt, hogy ő maga legyen a hűségem!
Anikó Zeliková: (1940. szeptember 13.)
Mindannyian szeretném megtanítani Jézust szeretni. Mindenkinek azt szeretném mondani, milyen jó, hogy aki az ő ölelésében nyugszik, megtalálja a valódi boldogságát. Még ha szenved is, boldog. Biztos vagyok benne, hogy minél rejtettebben folyik a kis karmelita élete, annál többet tud majd áldozni, mert ismeretlenül és meg nem értve, minden pillanatban megszabadul önmagától. Hiszek abban, hogy Jézus segít nekem, hogy megengedi, hogy itt valóban szigorúan éljek. Biztos vagyok benne, hogy karmelita lehet az ember a Karmel nélkül is. Teljesen átadom magam neki. Csak az tud megszentelni másokat, aki maga is szent. Szent akarok lenni, segíteni akarok másoknak. Nem vágyom semmire magamnak, de sok mindenre vágyom másokért. Jézus – Szeretet mindent megtesz.
(A Anikó Zeliková beszél hozzánk című könyv alapján, MCM, Olomouc 1993, 159. o.)
