Szeptember 10. és 28. között a római Sassone-ban a Kármelita Rend általános Káptalanja zajlik. A folyamatot ITT nyomon követheti.
-
Imádság az általános káptalanért
Imádság az általános káptalanért
minket, hogy tanúskodjunk szeretetedről
generációról generációra.
Bízunk benned, hiszen tudjuk,
hogy együtt Illés prófétával ki tudjuk mondani,
hogy az Úr az igaz Isten,
és kereshetjük arcodat a világ szívében.
Küldd el Szentlelkedet,
hogy mint hajdanán a Kármel hegyén a forrásnál,
mi is továbbra is testvérek és nővérek legyünk Rendünkben,
megújítva az igaz életben és küldetésünkben.
Az egész kármelita családdal együtt kérjük,
hogy a közelgő általános káptalan
az Istenanya oltalma alatt álljon,
hogy megőrizze az evangélium iránti hűséget
és hiteles evangéliumi választ adjon
a Te néped közepén való hívásunkra.
Krisztus által, a mi Urunk által.
Amen.
Ferenc pápa üzenete a kármelitákhoz
-
Az általános káptalan záró üzenete
Az általános káptalan záró üzenete
AZ ÁLTALÁNOS KÁPTALAN ZÁRÓ ÜZENETE
A BOLDOG SZŰZ MARIAN KÁRMELITA TESTVÉREK RENDJE 2019„Ti vagytok tanúim” (Ézsaiás 43:10)
Generációról generációra követjük:
elkötelezettek lenni a kármelita karizma irántMi, kármelita testvérek, akik a világ minden tájáról összegyűltünk az általános káptalanra a Kármel házában Il Carmelo-ban, Sassone-ban, (szeptember 10-27. között), köszöntjük a kármelita család testvéreit és nővéreit: kegyelem és béke Istentől, atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Globális Rend
Örömünkre szolgál, hogy testvérekként találkozunk a Kármelban. Rendünk sokszínűségében az általános káptalan a kegyelem egységének alapvető jele. Ez egy testvéri összejövetel, ahol hallgatunk a Szentlélekre és Úr Jézus Krisztusra, hogy megtudjuk Isten akaratát a jelen generáció számára, és ezzel a lehető legjobban tudjuk szolgálni az Egyházat (vö. Konst. 255). Arczbíborosunk, Antonio Muniz előttünk feltette a kérdést a saját hagyományunkból. Segített megérteni a „Mit akarsz itt?” kérdést, amelyet Isten Illésnek tett, mint a káptalan tagjainak szóló kérdést: „Mit akartok, kármeliták?” A következő napokban a Szentlélek segítségével próbáltuk megválaszolni. Az egység sokszínűségében a valóban világméretű összejövetelen nagyon szembetűnő volt. A Rend egyes részei tagjaik számának csökkenését tapasztalják, míg sok másik állandó növekedést él át. Közelebbről nézve a demográfiai vizsgálatok ígéretet adnak a kedvező jövőről a Rend számára.
Örömmel éltük meg a Rend sok testvérét az újonnan fejlődő területeken, és hálásak voltunk a Szentlélek állandóan kreatív jelenlétéért, volt és jelenlegi misszionáriainkért, valamint az alapító tartományokért a bölcsességükért és nagylelkűségükért. A káptalan sokfélesége gazdagította beszélgetéseinket és tárgyalásainkat, testvéri közösségünket és imáinkat.
A hagyomány átadása
Vitatkozás, személyes reflexió és közös megosztás révén a közösen eltöltött napokban a káptalan témájára, vagyis a hagyomány átadására gondoltunk egyik generációról a másikra. Hálásak vagyunk Istennek a karizmáért és a hagyomány gazdagságáért, amely a történelem során eljutott hozzánk. Tudjuk azonban, hogy „a hagyomány él, amíg egyik generáció a másiknak átadja” (Michael Casey OCSO beszédéből a káptalanra). Ez egy felelősség, amely arra ösztönöz bennünket, hogy mélyebben megértsük és lelkesen merítjük hagyományunkból közvetlenül az életben. Nem adhatjuk át következő generációknak anélkül, hogy ne ismernénk el, ne sajátítanánk el, ne internalizálnánk, és ne tennénk életünk formájává. Ahogy azt az Instrumentum laboris-ra adott válaszok összegzése is megmutatja, tudatában vagyunk, hogy „van különbség a kármelita életideál és az életünk valósága között.”
A záró általános zamanak anggota, hogy a kezdeti és folytatólagos képzés kérdéseivel kapcsolatos prioritások kitűzésének sürgősségét hangsúlyozzuk. Ez a tudat a diskurzusaikon visszhangzott. Kiemelték, hogy a kármelita képzést nem szabad a noviciátusra korlátozni, hanem folytatódnia kell a kezdeti formálástól életünk végéig. Rendszerint a képzésről mint prioritásról beszélünk, de ahhoz, hogy ez valóságossá váljon, világos és konkrét döntéseket kell hoznunk.
A hagyomány átadásának témáját átfogóan és bőségesen kifejtette b. Saverio Cannistrà, a borsos kármelita rend generális elöljárója, a káptalanra szánt napon, amelyet a kármelita családnak szenteltek. B. Saverio különösen hangsúlyozta, hogy a képzést nem szabad csupán az ötletek és információk átadására korlátozni. Elsősorban a életmód átadására kell irányulnia. Meg kell változtatnia a szíveket, nem csak az elmét. Ezt azonban csak azok a közösségek és szerzetesek képesek megvalósítani, akik számára Krisztus valóban életük középpontjává vált, és akik gyakran önkéntelenül is a Krisztus tapasztalatait sugározzák. A képzés egy őszinte párbeszédben zajlik a formáló és a képzés alatt álló jelölt között, a kérdésekkel foglalkozó szív találkozásában a Krisztust követő úton valamilyen ideje járó tanítvány tapasztalatával. E két lelki tapasztalat találkozásakor mindkét fél gazdagodik, mivel mindkettőnél fejlődik a tanítványi viszony.
A káptalan megerősítette, hogy a kármelita életmód szempontjából a közösség alapvető. Közösségeinket a szétszórt és rendkívül individualista világ ellentétes jelének tekintik. A sokszínűség ellenére, amely sok szinten megnyilvánul nálunk, tanúskodunk a közösség lehetőségéről. Ez különösen igaz a nemzetközi közösségekre. A káptalan a Rend keretein belül még inkább nemzetközi közösségek létrehozására ösztönöz. Beszéltünk arról, hogy hány kármelita szükséges egy egészséges közösség létrehozásához, amely képes megőrizni a liturgia, a közös találkozók és közös étkezések megfelelő szerkezetét. Az ilyen közösség tagjainak javasolt száma eltérő volt, de az életképesség iránti aggályok általánosak voltak. A káptalan minden közösség számára felszólítja, hogy komolyan vegyék az életminőségük helyreállítását és dolgozzanak valóban testvéri kapcsolatok kialakításán.
Mindig új hagyomány
A káptalanra szóló beszédében b. Michael Casey OCSO a hagyományok dinamikájáról beszélt. Tudatában vagyunk annak, hogy
A hagyomány megőrzi önmagát folyamatos átalakulással. Mindig új, mégis nem veszíti el, amit volt. A hagyomány a folyamat folyamatos átalakítása (re-formálás) annak, ami elfogadott, az aktuálisan kibontakozó helyzetnek megfelelően. Az átalakítás nem véletlenszerű szükségszerűség; a folyamat szerves része. E új forma kialakítását nemcsak az előtte lévő dolgok határozzák meg, hanem válasz a új kihívásokra és feladatokra.
A legkülönbözőbb reformok, amelyek gazdagították hagyományunkat, tanúskodnak annak fejlődéséről. Ugyanúgy, mint az új szabályzatok kiadása és azok módosítása történelmünk során. E káptalan során alapos megfontolás és vita után jóváhagytuk az 1995-ös Szabályzat kiegészítéseit, a cél az volt, hogy az újabb egyházi és rendi dokumentumokkal összhangban frissítsük. Ezt szintén azért kellett megtenni, hogy reagálhassunk az új helyzetekre és kihívásokra, amelyekkel a Rend a mai világban szembesül.
Hálásak vagyunk a bizottságnak, amely az elmúlt hat évben a javasolt változtatások előkészítésén dolgozott a Szabályzatban. Reméljük, hogy mindannyian tisztában vagyunk azokkal a módosításokkal, amelyeket a káptalan jóváhagyott, hogy ezek valódi útmutatókká váljanak a Rend számára.
Új körülmények a világunkban
A párbeszéd a hagyományunk és a kontextus között, amelyben élünk, különösen sürgető az új kultúrák helyzetében, ahol a Rend jelenleg található, de nem korlátozódik csupán rájuk. Inspirálva a Szentlélek által, aki a minden időben működik az Egyházban, belépünk egy új történelmi korszakba és igyekszünk az életmódunkat alkalmazkodni az új körülményekhez.
A világunk tele van lehetőségekkel és alkalmakat. Folyamatos növekedés és fejlődés állapotában van, de tele van ellentmondásokkal is, mégis örülünk a világban elért sikereknek. Igyekszünk megérteni az idők jeleit és megvizsgálni azokat az evangélium, a karizmánk és a lelki örökségünk fényében, hogy ezt az életmódot különböző kultúrákban valósíthassuk meg (Konst. 13).
Miután szembesültünk a domináló igazságtalansággal, erőszakkal, visszaélésekkel, a különböző csoportok elutasításával és a környezet megsemmisítésével, vissza kell térnünk a szolidaritásba, az igazság hirdetésébe és a saját kényelmünk kockára tételébe. Szomorúan hallottuk Venezuela és Kongó népének szenvedéséről, és ez konkrét szolidaritási cselekedetekre késztetett bennünket. A Szabályzat módosításával és a végrehajtási rendelet kiadásával a Rend megerősítette elköteleződését a gyermekek és a veszélyeztetett felnőttek számára biztonságos környezet megőrzésére. Inspiráló beszédében Bruna Costacurta professzorasszony emlékeztetett minket, hogy a prófétai tanúságtétel, amelyre Illés példájára (1 Király 19:5) vagyunk elhívva, védelmet nyújt a közönybe süllyedés vagy a vereség elismerésének kísértése ellen.
Ahogy b. Casey is kérdezte, ha próféták akarunk lenni, le kell rázni magunkról a kapitalizmus, a fogyasztói életmód és a kizsákmányolás kötelékeit. „De ez több dolgot is jelent. Engedni kell a karizmánk kegyelmének, hogy az életünkben és közös életünkben szárba szökkenjen és gyümölcsöt hozzon. Az lenni, akiknek lennünk kell. A banális mindennapi valóságok közepette.”
Mystikus dimenzió
A káptalan során a karizmánkban bizonyos egyensúly elérésének szükségességét hangsúlyoztuk. Az új vezetőség megválasztása előtti meditációs napon Anne-Marie nővér a holland tartományból emlékeztetett minket, hogy a boldog Titusz Brandsmának adományozott a kármelita hagyomány, amelyet tanulmányozott, szeretett és internalizált. Nagyon személyes és kreatív módon élt vele, és a kontempláció valódi állapotát megőrizte még aktív életmódja mellett is.
A boldog Titusz úgy értette a misztikát, mint mindenkihez szóló hívást, és a mindennapi misztikáról beszélt, abban a meggyőződésben, hogy Isten lényege a mi létünknek, és mindig és mindenhol találkozhatunk vele, még a közvetlen közelünkben is. Példaképpé vált a karizmánk különböző elemeinek új szintézisének, amelyre minden generációt meghív arra, hogy élővé és a megfelelő formájában tartsa a hagyományunkat. A boldog Titusz példája arra is ösztönöz bennünket, hogy a hagyományunkat mindenki számára megosszuk.
Az általános káptalan tagjainak és a karmeliták családjának képviselőinek tett üzenetében a Rend újonnan megválasztott generális elöljárója, b. Míceál O’Neill a Kármel szépségéről beszélt:
A Kármel neve gyönyörű és lenyűgöző képeket idéz fel a hegyekről, szeretetteljes találkozásokról, közösségről és igazságról. Ez a szépség azt ragadja meg, ami az emberi életben a legfontosabb. A Kármel tudja, hogyan kell beszélni Istenről, és segít az embereknek jobban megérteni, hogy az Úr a mi Istenünk, hogy nincs más, és hogy mindent el kell adnunk Istennek, szívünk minden részével, lelkünkkel és minden erőnkkel, ahogyan kell szeretnünk felebarátunkat, mint önmagunkat. A Kármelben olyan szépség van, amely inspirál minket. Az az érzésünk, hogy a Kármel lehet a válasz arra, amit az emberek ma mindenütt keresnek.
Ferenc pápa üzenete
Ferenc pápával folytatott audiencián a kármelitákat arra ösztönözték, hogy a imádság, közösség és szolgálat által ismerjék meg az élő Isten arcát. A pápa elmagyarázta, mi a Rend „három akciós vonala”:
Hűség és kontempláció:
A szentatya emlékeztetett minket, hogy amikor az Egyház a Kármelre gondol, a kontempláció iskolája jut eszébe. A kármeliták személyes kapcsolatot kell létesíteniük Istennel, amely erősödik a magány, kontempláció és a világtól való elvonulás révén. Ez a mód lehetővé teszi a karmeliták számára, hogy szolgálják Isten népét, legyenek bármilyen spirituális helyzetben vagy apostolkodásban. Ez számunkra kihívást jelent, hogy különös figyelmet szenteljünk az emberek lelki útjára.Kísérő és imádság:
A szentatya idézte Szent Mária Magdalenát de’ Pazzi-t, aki figyelmeztette a rutin és a „langyosság” veszélyeire. Több „belső” életet kell élnünk, hogy képesek legyünk „kifelé” lépni és kísérni az embereket Isten felé vezető útjukon. A munkánk jellegzetes jeleinek a békének és örömnek kell lennie.Szeretet és szánalom:
Főleg szeretetteljes és együttérző szívre van szükségünk, hogy érzékenyek maradjunk a körülöttünk lévő emberek szenvedésére. Ha nem vagyunk igazak a belső életünkben, már nem vagyunk képesek érzékelni ezt a szenvedést. A szentatya idézte a boldog Angelo Paolit, aki azt mondta: „Aki szereti Istent, annak a szegények között kell keresnie.” És Ferenc pápa emlékeztetett minket arra, hogy a „Jézus stílusú” szeretet megvéd minket a „pseudomystika”, a „hétköznapi szolidaritás” és a mindennapi Krisztus testén esett sebektől való távolodás kísértésétől. „Jézus sebei ma láthatóak a testvéreink és nővéreink testén, akiket megtámadtak, megaláztak és rabszolgává tettek.”Kármelita család
A káptalan utolsó napjaiban örömmel üdvözöltük a különböző kármelita családtagokat, rendtagokat és világiakat, és hallgattuk meg őket, ahogy tapasztalataikról tanúskodtak a kármeliták karizmájáról.
A generális elöljáró arra kérte minket, hogy gondolkodjunk el, mi köt össze minket családként:
A kármelita család különböző részein az emberek felismerik e család értékeit és még ma is kármelitáknak nevezik magukat. A kármelita bennem beszél a kármelitában benned, rezonál a kármelitával benned, és e Szentlélek ajándékának rezonálása által az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, hogy kölcsönösen támogassák és életüket közösen formálják ezzel az ajándékkal összhangban.
Út a reményben
Szeretnénk zárni üzenetünket veletek, testvérek és nővérek, egy felhívással, amelyet José Rodriguez Carballo érsek, OFM, a Szentszék Eszménykeresztészete és az Apostoli Élet Kongregációjának titkára intézett hozzánk. A káptalanra mondott beszédében, amely Illés 1. Királyokbeli történetéből indult ki, Carballo érsek arra buzdított minket, hogy kövessük Isten három parancsát Illésnek: Kell, hogy kelj fel és egyél, mert hosszú az utad. Nem adhatunk teret a kétségbeesésnek, fel kell kelni reménykedve, meggyőződve arról, hogy Isten folyamatosan munkálkodik a Kármelben, az Egyházban és a világban, még ebben a nehéz időszakban is. A Szentírás, az eucharisztia és a szentségek szavával erőt merítve folytatjuk utunkat, hűek maradva kármelita identitásunkhoz és az Egyházhoz, mindig készen arra, hogy továbbra is tanúságot tegyünk.
Kérjük, hogy Mária, Anyánk és Nővérünk, Tenger Csillaga, mutasson utat számunkra és kísérjen el minket abban a törekvésünkben, hogy hűek maradjunk Jézus Krisztushoz, Fiához, és hogy egy generációról a másikra adjuk át az evangélium szerint élés örömét, ahogyan a kármeliták tulajdonuknak tekintik.
Kelt: 2019. szeptember 27-én, Olaszországban, Sassone városában, Il Carmelo-ban
