Ahhoz, hogy beszámoljak a muszlimokról, meg kellene térítenem néhányat, de ezt nem tettem... Péter Claver története világosan mutatja, hogy ahhoz, hogy ők megtérjenek, először magamat kell megtérítenem, és szentté kell válnom. (…)
Minden, amivel találkozom – és ebben rejlik a lelkem alapvető problémája – mindig ugyanazt a két dolgot hozza el nekem, két dalt énekel nekem, két antifonát, ha úgy tetszik: az első az öröm, mert mindenben van egy darab Jézus dicsőségéből, az ő nevének magasztalása, a vele való kapcsolat elmélyítése… a második pedig: szenteld meg magad, térj meg, megtérés. Minden azt mondja nekem, hogy térjek meg, minden arról énekel, hogy meg kell szentelnem magam, minden hangosan kiált és megismétli, hogy ha valami jó, ami után vágyom, nem valósul meg, az csak az én hibám, a nagy hibám, és gyorsan meg kell térnem.
(Charles de Foucauld /1858–1916/, levelezés)
