Soha nem szabad kételkedned abban, hogy azon az úton, amelyen járok, hálásan és örömmel lépkedem. Eddigi életem tele van Isten jóságával, és a bűn felett a Megfeszített megbocsátó szeretete áll.
A legmélyebb köszönetet mondom azoknak az embereknek, akikkel találkoztam, és csak azt kívánom, hogy soha ne szomorkodjanak felettem, hanem hogy ők is mindig csak hálával legyenek tudatában Isten jóságának és megbocsátásának.
Bocsáss meg, hogy ezt írom. Kérlek, ne engedd, hogy ez téged akár csak egy pillanatra is elszomorítson vagy aggasztjon, hanem inkább töltsön el örömmel! De kívántam, hogy ezt egyszer elmondhassam, és nem tudtam, kinek mondjam el, hogy csak örömmel hallgassa…
Most szívből kívánok neked valóban sok külső és belső nyugalmat. Isten óvjon téged és mindannyiunkat, és adjon nekünk mihamarabbi boldog viszontlátást.
Hálával és hűséggel, és mindennapi imádságban gondolok rádA te D.
(Dietrich Bonhoeffer /1906–1945/, levél a nácik börtönéből, 1944. augusztus 23.)
