Ivan Hrůša atya, O.Carm.
A kereszt előképeiről a Ószövetségben1 című cikkben szó esett az Újszövetségi perikópáról 1 Kor 10,1–6, és rámutattunk, hogy: „Pál itt ugyan a figyelmeztetés szempontjából beszél az előképről, de a 1–2. és a 4. versben összekapcsolja a Vörös-tengeren való átkelést és a megkeresztelést Mózesben Krisztussal.” A lábjegyzetben ígéretet tettünk arra, hogy a „megkeresztelés Mózesben” szokatlan kifejezésre egy külön cikkben visszatérünk. Az Újszövetség görög szövegében többször találkozunk a baptizó eis „megkeresztelni, belemártani (valakibe, valamibe)”.
Soroljuk fel az Újszövetségben ezt a kifejezést pontosan minden előfordulásában:
| Mt 28,19 | ... kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében. | |
| ApCsel 19,3 | Megkérdezte: „Mibe kereszteltek be?” Ők válaszoltak: „János keresztségébe.” | |
| ApCsel 19,5 | Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. | |
| Róm 6,3 | Nem tudjátok, hogy mi, akik meg vagyunk keresztelve Krisztus Jézusban, az ő halálába kereszteltettünk be? | |
| 1 Kor 1,13 | Megkereszteltek-e Pál nevében? | |
| 1 Kor 1,15 | ... hogy valaki ne mondhassa, hogy Pál nevében keresztelek meg titeket. | |
| 1 Kor 10,2 | ... és mindnyájan Mózesben lettek megkeresztelve. | |
| 1 Kor 12,13 | ... mi mindnyájan egy testbe kereszteltettünk be. | |
| Gal 3,27 | Akik ugyanis Krisztusba kereszteltettek be, Krisztusba öltöztetek. |
Ahogy a fent említett idézetekből látszik, az újszövetségi görögben a baptizó kifejezés, amely „megkeresztelni”-t jelent, a keresztséggel kapcsolatban még mindig magában hordozza ennek az igének az eredeti jelentését, nevezetesen a „belemártást”. Csehben, akárcsak görögül, ez az ige a „be” előtaggal kapcsolatos (görögül eis); tehát belemártani valami/valaki belé.
Kissé különös megfogalmazást kínál ApCsel 19,3: „megkeresztelve a keresztségbe”, „belemerülni a belemártásba”. Ebben az esetben az eis előtag inkább a cseh hetedik eset jelentését hordozza: „keresztségbe keresztelve”, „belemártva a belemártásba”. Az egész kifejezés a sémi kifejezésmódot tükrözi, amely szívesen összekapcsolja a főnevet és az azonos gyökérből származó igét, vagy olyan jelentéssel bírót: belemártani a belemártásba, járni az úton.
Ha a keresztség szertartásáról van szó, a „belemártás” két szintet ölel fel, a fizikai és a metaforikus: a vízbe való belemártás egyben egy személy (nevébe) való belemártást is jelent. A keresztségi belemártás „N. nevébe” talán így lehetne elmondani: „Belemártalak (a vízbe) N. nevében (az Atya, a Fiú és a Szentlélek, Krisztus, Pál, Mózes nevében).” Egy ilyen belemártás következménye a belépés abba, akibe az ember „belemártott”: az Atyába és a Fiúba, valamint a Szentlélekbe, Jézusba, Pálba.
A legszemléletesebben az emberek összekapcsolására vonatkozik az, akibe belemártották őket, amikor Pál a baptizó igét tisztán metaforikus, képi értelemben használja: a halálba és egy testbe való belemártás azt jelenti, hogy a halálhoz és az egy testhez kapcsolódnak.
1 Kor 10,2-ben Pál a keresztelés kapcsolatban Mózesben úgy beszél, mint ahogyan máshol Krisztusban a keresztről is, és szinte mellékesen egymás mellé állítja Mózes alakját az Ószövetségben és Jézusét az Újszövetségben. A „Mózesben való belemártás” tehát Pálnál az összekapcsolódást jelenti Mózessel, mint közvetítővel az izraeliták és Isten között, és Mózesen keresztül az Úrhoz való kapcsolódást.
