A feltámadás a módja, ahogy Krisztus jelen van számunkra, megváltozik.

A feltámadásra a testi vonatkozásában kell tekinteni. Sok alapvető katolikus tan elem az emberi testtel kapcsolatos: a gyermek teste a jászolban, az eucharisztia mint a test ajándéka, Krisztus teste feltámadása, a mi saját feltámadásunk. Úgy gondolom, hogy a feltámadás megértésével kapcsolatos nehézségeink abból fakadnak, hogy hajlamosak vagyunk az emberi testet hús- és csontzsáknak tekinteni. A test azonban valami több. Lehetővé teszi, hogy a másokkal legyünk. Ugyanakkor korlátoz is bennünket. Ha a szomszéd szobában lennék, nem lehetnék itt önökkel; amikor valaki meghal, nem tudok vele beszélni.
A test feltámadása tehát sokkal több, mint egy holttest feltámasztása. Ez a Krisztus jelenlétének átalakulása, amelyben minden határ, amelyet testi formánk szab, leküzdhetővé válik. A feltámadást úgy is nézhetjük, mint Krisztus átalakulását abba az állapotba, amelyben a tökéletes egyesülés történik.

(Timothy Radcliffe OP /*1945/, részlet a Nazývám vás přáteli című könyvből, 2000)