Fiatal koromban, abban az időszakban, amikor a világ minden táján annyi megosztottság volt, feltettem magamnak a kérdést: Miért van annyi vita az emberek között, még a keresztények között is? Egy nap, pontosan emlékszem rá, egy késő nyári este alkonyatkor figyeltem a tompa fényt, miközben az árnyékok a tájra hullottak. Akkor azt mondtam magamnak: Kezdj magaddal, dönts úgy, hogy nem hozol szigorú ítéleteket, inkább próbáld meg megérteni a másikat, mint hogy megértsenek, és örömöt találsz. Körülbelül tizenhat éves voltam. Akkor azon a napon reméltem, hogy ez a döntésem egyszer s mindenkorra érvényes lesz.
(Roger testvér /Robert Schütz; 1915–2005/)
