A közeljövőmről nem tudok semmit… Maradunk ezen a frontszakaszon? Lesz offenzíva? Visszatérünk a lövészárokban a nyugodt élethez, szabadságokkal? – Ezt lehetetlen megállapítani. Folyamatosan keringenek a legellentmondásosabb hírek és a legszégyenletesebb mesék. Három napja nem tudtam misét tartani, és még mindig nem tudom, mikor tudom újra kezdeni az ünneplését. Próbálom ezt ellensúlyozni azzal, hogy szellemben (sajnos nagyon ritkán és hanyagul) végzem azokat a két alapvető vallási cselekményt, az áldozást és az egyesülést, amelyek legbelsőbb megvalósulása a mise. (…)
Úgy tűnik, hogy a szeptemberi támadás megkímélte a családot. De nem az én jezsuita rendtársaimat. A halálesetek gyakoriak és fokozatosan tizedelik a legszebb intelligenciánk virágát. (…) Látod, minden hiábavalóság, kivéve a szabályt, hogy hűen álljunk a helyünkön.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérhez, 1915. október 15.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, 2021)
