Ma ma Nejszentebb Oltáriszentség előtt az a vágy támadt bennem, hogy Istent mint Erőt hívjam, amelyből gyengeségem táplálkozhat. Ezután úgy hívtam őt, mint Napot, és melegedtem sugaraiban. Végül egy egész litániát alkottam, amelyben Őt így neveztem: Ég – Levegő – Szél – Csillag – Égbolt – Tenger – Föld – Virág – Mező – Kenyér – Bor – Olaj – Mag – Fa, és nem tudtam megállni, mert láttam, hogy mindaz, amit teremtett, magában hordoz valamit belőle, szépségéből, jóságából és szeretetéből.
(Carlo Carretto /1910–1988/, naplóbejegyzés, 1955. szeptember 26.)
