Az Úrnak tetszik, hogy szeretem a kicsinyességemet és a szegénységemet, tetszik neki a vak reményem az ő irgalmasságában... ez az egyetlen kincsem. (D 197)
Ó..., mennyire kevesen ismerik Jézus jóságát és irgalmas szeretetét!... Igaz, hogy ha élvezni akarjuk ezeket a kincseket, le kellene alázkodnunk, el kellene ismernünk a semmiségünket. És ezt sokan nem akarják megtenni. (D 261)
Mindenütt sértődik a te irgalmas szereteted, elutasítják. A szív, amelyben szeretnél irgalmat gyakorolni, a teremtményekhez fordul és tőlük kér boldogságot és nyomorult vonzalmaikat, ahelyett, hogy a te ölelésedbe vetné magát, és elfogadná a te végtelen szeretetedet...
Istenem, megmarad-e a te megvetett szereteted a szívedben? Úgy tűnik, hogy ha találnál olyan lelkeket, akik felajánlanák magukat a te szereteted teljes égő áldozataként, gyorsan elnyelnék őket, úgy tűnik, boldog lennél, ha nem kellene elfojtanod a végtelen gyengédség hullámait, amelyek benned vannak...
Ha a te igazságod szívesen árad, bár csak a földön terjed, mennyivel inkább vágyik a te irgalmas szereteted, hogy meggyújtsa a lelkeket, amikor a te irgalmasságod a mennyekig emelkedik... (1)
Jézusom, bárcsak én lennék a boldog áldozat! Égesd el az áldozatot a te isteni szereteted tüzével!... (AS 171n)
(1) Vö. Zsolt 35,5.
(D = Levelek, AS = Önéletrajzi írások)
