Szentatya II. János Pál enciklikájában, a Redemptor hominis-ben nagy hangsúlyt fektet arra, hogy „A egyház nem uralkodik más fegyverekkel, csak a lélek, a szó és a szeretet fegyvereivel, ezért minden felet kér és mindenkitől azt kéri: Ne öljétek meg!” Ez egy olyan felhívás, amelyet a Húsvét hoz számunkra. Ugyanakkor azt is mondja: ne váljatok az erőszak stratégiáivá, hanem a szeretet szolgáivá a Feltámadottba vetett hit által, aki a biztosítékunk a jónak a tehetetlensége közepette – hitünk szerint, hogy a szeretet a világ igazi és végleges ereje.
Jézus tanítványai aludtak az Olajfák hegyén. De mi a Húsvét közepén alszunk, és figyelmen kívül hagyjuk a lényeges dolgokat. Ebben az órában meg kellene engednünk, hogy szívünket megérintse az üzenet nagysága, hogy mi is a fény hordozóivá váljunk, mielőtt túl késő lesz, mielőtt a halál aratni kezdi kegyetlen aratását. Hogy mi magunk, a nap örömével megérintve, evangélizálókká, Krisztus Jézus örömhírét hordozó követekké váljunk.
(József Ratzinger bíboros, húsvéti meditáció, 1984)
