Michael Szent Ágostontól (1622–1684)
A lélek távol áll attól, hogy szomorú legyen, amikor „elválasztják” a Szeretett ölelésétől és csókjaitól, amikor gyengül a kedves, egyesítő szeretet érzése, amikor a kellemes magányból visszavezetik a sokféle tevékenység közé. Ellenkezőleg: a Szeretett rendkívüli kegyelme miatt, a Vele való olyan baráti egység miatt, a korábbi bensőséges „merülés” által Istenbe, Isten szeretetteljes tapasztalása által megerősítve érzi magát, és bátorítást kap ahhoz, ami nehéz. Mert ez a nagyon gyengéd tapasztalt szeretet egysége másfajta szeretetté alakul, olyan szeretetté, amely „olyan erős, mint a halál” (Én 8,6). Ez a cselekvő szeretet önként lemond bármilyen vigaszról, bármilyen kedves érzésről. Mert a szeretet, amely olyan erős, mint a halál, a lelket halálra ítéli minden teremtett dologgal és saját magával szemben; igen, ez a szeretet, mint a halál, elválasztja a lelket minden olyan hajlandóságtól, hogy valamihez ragaszkodjon, hogy a jövőben csak Istenben éljen.
Amikor a menyasszony minden körülmények között csak örömet akar szerezni Istennek, édesen vagy keserűen, vigasztaló ajándékokkal és szeretetteljes ölelésekkel, ugyanúgy, mint a magányban és szomorúságban, ízesített borral ajándékozza meg vőlegényét, és Őt elvarázsolja a hozzá fűződő mérhetetlen szerelem, mert Őt szereti, anélkül, hogy szeretne, anélkül, hogy tapasztalná a szeretetet vagy tudomása lenne róla. Ez az ő gránátalmája édes mustja..., amellyel megszerzi a szívét és elbódítja Őt... és Ő – úgy tűnik – a szerelemtől megőrülve elfelejti hatalmas fenségét, és teljes bizalmával bánik vele.
A magány éjszakáján a Szeretett majd megérzi, hogy enni szeretne kedvesével, és meghívás nélkül érkezik. „Hallgasd, kedvesem, kopogtat: Nyiss nekem, nővérem, kedvesem, galambom, ártatlanom” (Én 5,2). Igen, ezek a legfinomabb szavai a Szeretettnek, aki belépni akar. Éjszaka kopogtat: „Fejem tele harmattal, hajamban az éji cseppek” (Én 5,2). A harmat éjszaka keletkezik; a Vőlegény éjjel érkezik, és magával hozza az isteni kegyelem harmatát. Vacsorázni akar a menyasszonyával... Meghívás nélkül érkezik, és örülni akar kedvesével, amikor a legkevésbé várnák.
Akarsz tudni, milyen szemeket kellene a menyasszonynak hajtani? Olyanokat, amiket a Vőlegény magasztalt: „Milyen gyönyörű vagy, kedvesem, milyen gyönyörű vagy, szemeid galambok” (Én 1,15). A menyasszonynak galambok szemével kell tekintenie a Szeretettjére; szellemileg Istenhez kell ragaszkodnia nagy ártatlansággal, egyszerűséggel, tiszta életformával, és neki kell fordítania a hitének és tiszta, szennyeződéstől mentes szeretetének szemeit. A Szeretett erről a szemeiről mondta: „Szemei, mint a galambok, tejben fürödnek” (vö. Én 5,12), hogy kifejezze a jó gondolatok, a barátság és a szeretet rendkívüli átláthatóságát, amelyeket a szerető lélek tiszta szemével folyamatosan „legeltet” Isten felé.
Részlet a Tanz der göttlichen Liebe című könyvből
Kiadta: Elisabeth Hense, T.OCarm.
Megjelent a Herder kiadónál, 1991
Fordította és szerkesztette: Norbert Žuška, OCarm.
