Asszonyom,
kért engem, hogy mondjak valamit a különböző imákról. Számunkra, emberi lények számára a szavak elengedhetetlenek: nem azért, mert közvetítenék Isten felé a vágyainkat, melyeket Ő nem ismer, vagy hogy megváltoztatnák az Ő szándékait, hanem mert segítenek abban, hogy önmagunkba tekintsünk és tudatosítsuk szükségleteinket.
Ha megfigyeli az összes szent imádságban található kéréseket, biztos vagyok benne, hogy nem fog találni mást, mint ami már benne van az Úri imádságban. Amikor imádkozunk, használhatjuk azokat a szavakat, amiket szeretnénk, ám kérnünk mindig ugyanazokat a dolgokat kell. Itt nincs választási lehetőségünk. Az imádságban megtaláljuk az áhítattal keresett életforrást, ha megőrizzük a reményt, még ha még nem is látjuk azokat a dolgokat, amelyekért bízunk, és ha Isten védő szárnyai alatt élünk, akiben minden vágyunkat megelégíti az Ő házának bősége és a jóléte folyója.
(Szent Ágoston /354–430/, bizonyos nemesi hölgynek írt levél, 411-ben)
