A szívemben rejlő hála nem elegendő számodra. Ha igaz, akkor várod, hogy tetteimet hírül adjam az egész világ számára. Az apostolok ezt megtették. Nem tapsot arattak, hanem kínzást. Általuk azonban ismerlek. Nem várja a mai világ megtérése a tanúságtételemet is?
Adj nekem bátorságot, hogy örömömmel, szóval és példával tanúságot tegyek rólad a környezetemnek. Taníts meg ünnepelni a feltámadásod napját – minden vasárnap – úgy, hogy az emberek lássák, hogy te vagy életem középpontja, hogy megengedhetem magamnak, hogy ne dolgozzak és ünnepeljek, mert hiszek benne, hogy élsz és mindent a kezedben tartasz, hogy képes vagy gondoskodni.
(Jan Graubner /*1948/, A lelki gyakorlatok csendjében VIII.)
