Nem tudom, mi történik velem. Olyan hatalmas belső szomorúságot érzek, hogy elszigetelve érzem magam az egész világtól. Minden taszít és minden kifáraszt. De tegnap végre, hála Istennek, meditálhattam és érezhettem a kegyességet és a szeretetet – azt, amit már egy ideje nem kaptam meg az Úrtól még a szentáldozás során sem. Ezek a két hónapnyi szenvedés a menny két hónapjává vált... Mindenemet felajánlottam Jézusnak, és kértem őt, hogy adja nekem a keresztjét... Elhatároztam, hogy kívülről a lehető legboldogabban fogok élni.
(Szent Terézia a Los Andesből, 1900–1920, Napló 33, 1917. szeptember 13.)
