„Szent akarok lenni, de nem lesz könnyű. Sok minden van, amit meg kell dolgoznom, a fa olyan kemény, mint a kő. Korábban kellett volna belekezdenem, amikor még nem volt ennyire nehéz, de jobb későn, mint soha.”
„Remélem, hogy [elsőszülött lányom] Mária jó kislány lesz, de szeretném, ha szent lenne, és azt is szeretném, ha te is szent lennél, kedves Pálina. Én is szeretnék szent lenni, de nem tudom, hol kezdjem, annyi minden akadályoz a kívánságom teljesítésében. Napközben gyakran mondom: ,Istenem, mennyire szeretnék szent lenni!‘ Aztán nem jut elég időm befejezni a munkát! És így megy ez egész nap…“
„Azt mondod, ne veszítsem el a bizalmamat, de pontosan ezt teszem. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a szent Szűz meggyógyíthat, de nem tudom megállni a félelmemet, hogy nem akarja, és azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, nem lesz csoda. Eldöntöttem, hogy úgy viselkedem, mintha meg kellene halnom. Elengedhetetlen, hogy ne pazaroljam el az időt, ami még megmaradt, mert ezek a megváltás napjai, amelyek soha nem térnek vissza, és szeretném kihasználni őket.”
(Zélie Martin /1831–1877/, részletek a 1873, 1876 és 1877 közötti levelezésből)
