Boldog lenni a szenvedés közepette, lábunkkal szilárdan állni a földön, járni a világ e sárga és göröngyös útjain, és közben Krisztussal együtt ülni az Atya jobbján; nevetni és sírni a világ gyermekeivel, és ugyanakkor megszakítás nélkül az angyali kórusokkal dicsérni Istent – ez a keresztény élet, amíg el nem jön a reggel az örökkévalóságban.
(Terézia Benedikta a Kereszt alatt /1891–1942/, Rejtett élet)
