… Amikor bármilyen fájdalmat, csalódást, megaláztatást, megértetlenséget, elismerés hiányát, fáradtságot, idegességet, félelmet, saját hibáinkat és kudarcaikat éljük át, amikor nehéz helyzetekbe jutunk, és az emberek haragjával találkozunk, amikor még a barátokból is ellenségek válnak – ezekben a helyzetekben találkozhatunk Jézussal. Mindenhol úgy ismerhetjük fel, mint a lelkünk szerető Jegyesét, és örömmel, hogy megismertük őt, öleljük át. (…) Talán olyanok leszünk, mint egy kisgyermek, aki sír, mert megütötte magát, de egyben nevet is, mert az édesanyja átöleli. Az elhagyott Jézus Jegyese nem egy szomorú ember, aki keresni akarja a fájdalmat, hanem egy boldog és örömteli ember, mert a fájdalmak közepette is megtalálja a szerelemből fakadó boldogságot. Az elhagyatott és keresztre feszített Jézus iránti szeretet nem csupán meditációs téma, hanem életmód… Az, aki azt mondta: „Aki szeret engem, annak megjelenek”, minden fájdalommal megjelölt arcon megismerhető. Az Elhagyott választása biztosítékot ad arra, hogy még a legnehezebb, sötét éjszakában sem leszünk Isten nélkül, mert a sötétségben is megismerjük őt. A Nagypéntek sötétségébe való merülés, mély kapcsolatban Jézussal, a húsvéti hajnal győzelmét hozza, mert az Elhagyott és a Feltámadott ugyanaz. Az éj, amelyben a halál meghalt, tele van fénnyel…
(Jan Graubner érsek, 2023. Hamvazószerda prédikációjának zárása)
