Kedvesem, ha kétség fog el, hogy Isten a jövőben is megőrzi számodra a közeli barátságának kegyelmét, fogd meg a habitusod ujját vagy a skápuláré szélét – valami kézzelfoghatót! – és mondd magadnak: „Rajtam van a szerzetesi ruha, ez azt jelenti, hogy Isten kontemplatív szerzetessé akar tenni, barátjává, az imádság emberévé. Az a terv, amely velem van, és amelyet már elkezdett megvalósítani, a végéig el fog jutni. Elég, ha nem futok el.”
(Jeronim atya /1907–1985/, a sept-fonsi trappista kolostor szerzetese,
levélváltás)
