Ezer ezer mérföldre vagyok tőled, hatalmas pólus mezők, jég és hóviharok választanak el minket – hogyan juthatnék el hozzád? De a szeretettel teli szív nem ismer akadályokat vagy határokat, ezért legalább gondolatban repülök a jéghideg tundra és a széles erdők felett, hogy örömhírt hozzak neked Krisztus születéséről, és hogy felhívjalak e szent ünneplésre... Ezen a napon viseljük el minden fájdalmunkat és szenvedésünket... Itt, a fagyos tundra közepén szeretném felajánlani Istennek, mindannyiunkért, a szenvedésem és a nyomorúságom. Felemelem imámat Istenhez, és keresem a megfelelő szavakat, hogy ti, akik rendíthetetlen hittel bíztek Krisztus ígéretében, a béke hordozójában, ránézhessetek a jászolban fekvő Jézusra, akár a templomban, otthon, vagy bárhol máshol vagytok.
(Josip kard. Slipyj /1892–1984/, ukrán görögkatolikus püspök,
1945-ben letartóztatta a szovjet titkosrendőrség, később 18 évet töltött gulágon,
1963-ban XXIII. János közbenjárására szabadult, és arra kényszerült, hogy Rómába költözzön;
1954 karácsonyi pásztori levele, amelyet sikerült eljuttatni a szibériai gulágból Ukrajnába…)
