Miközben közel leszel a mi Urunkhoz, szívének hatáskörében, kérj tőle mindkettőnk nevében buzgó szeretetet iránta, amely életünk erejévé és boldogságává válhat. Urunk szíve valójában valami kimondhatatlanul szép és kielégítő, ami mindent megérint és minden lélek szükségletét kielégíti. Amikor az ember róla gondolkodik, szédülni kezd. Miért kell, hogy ez a kultusz mindenféle affektáltsággal és hamis érzelgősséggel legyen eltorzítva…!
Félek, hogy tévedésben vagyok (mivel Urunk a szeretetet a szívéhez egy nagyon társas dologként, mindenki számára nyitottan kínálta, és ezért kiszolgáltatta a hamis vallásosság túlfeszítéseinek), de hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy a Legszentebb Szív annyira tiszteletreméltó, olyan szent tárgy a szeretet számára, hogy szinte várakozás tárgyává kellene válnia azoknak a kultuszának, akik valóban teljes keresztények akarnak lenni, szívük teljes mélységéből. Sajnálom, hogy belőle minden sarkon egy elterjedt képet készítettek…
De megismétlem, hogy a fő tévedés valószínűleg az én oldalamon áll. A szenteknél mindig is a szeretet Isten iránt valóban szenvedélyes vágyhoz kapcsolódott, hogy Őt másoknak megismertesse.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1917. március 31.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021)
