Felháborodni azon okból, hogy gyenge, szétszórt és vak vagyok, és folyamatosan hibázom, a világ legabszurdabb dolga számomra! Mit várhatnék mást? Talán Isten kevesebbet szeret engem csak azért, mert nem tudok a saját erőmből szentté válni, saját módon? Éppen ellenkezőleg – annál inkább szeret, mert nélküle ügyetlen és tehetetlen vagyok. Az alatt a jelmez alatt, ami most vagyok, már úgy lát engem, ahogy olyan leszek, amilyen tisztán az ő ajándékozása által fogok válni, és ez örömet okoz neki… És ezért engem is örömmel tölt el, ezért bízom az ő nagy szeretetében, amely a boldogságom.
(Thomas Merton, Jónás jele, fordította Sommerova Mária)
