Kedves Marguerite,
figyelembe véve, hogy mennyi időbe telik a posta Sarcenatban (különösen az új év környékén), inkább Párizsba írok neked. Amikor visszatérsz, ezt a levelet ott találod. Az én kívánságom 1917-re így kicsit későn érkezik hozzád. De te jól tudod, hogy ezt az időben megfogalmaztam a gondolataimban és az imámban, és hogy ennek a késlekedésnek alig van jelentősége. Tudod, hogy mit kívánok neked: hogy a boldogság és a fájdalom, a munka és a tétlenség, a sikerek és a kudarcek, az egyesülés és a veszteségek révén növekedjen benned Urunk, és foglalja el az első helyet tetteidben és vonzalmaidban! …
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1916. december 28.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021 című könyvből)
