Amikor látok egy szomorú nővért, mindig arra gondolok, hogy valamit megtagad Jézusnak.
A öröm a nagylelkű és lemondott személy jele. Olyan személyé, aki azáltal, hogy elfelejti az összes dolgot, még önmagát is, arra törekszik, hogy mindenben, amit a lelkekért tesz, örömet szerezzen Istenének. Az öröm gyakran olyan köpeny, amely eltakarja az áldozat életét, az állandó összeköttetését Istennel, a lelkesedést és a nagylelkűséget. Az a személy, aki birtokolja ezt az öröm ajándékát, gyakran magas szintű tökéletességet ér el. Hiszen Isten szereti az örömteli adományozót, és magához öleli azt a szerzetesnőt, akit szeret.
(Teréz anya, útmutatás a nővéreknek, 1987. március 31.; a Konstitúciók értelmezése)
