Ha a világi emberek megkérdezik tőled, miért vész annyiszor, mondd meg nekik, hogy a gyakori áldozásra kétféle embernek van szüksége: a tökéleteseknek, mert jól felkészültek, így nagy hiba lenne, ha nem jutnának el a forráshoz és a tökéletesség kútjához; a tökéletleneknek éppen azért, hogy törekedhessenek a tökéletességre; az erőseknek, hogy ne gyengüljenek, a gyengéknek, hogy megerősödjenek; a betegeknek, hogy meggyógyuljanak, az egészségeseknek, hogy ne legyenek betegek, és hogy te – tökéletlen, gyenge és beteg – gyakran szükséged van arra, hogy kapcsolatba lépj azzal, aki a te tökéletességed, erőd és orvosod. Mondd nekik: azok, akiknek nincs sok világi gondjuk, gyakran áldozzanak, mert ez könnyen lehetséges számukra; akiknek sok ilyen gondjuk van – éppen ezért, mert szükségük van rá … Áldozz gyakran, Filoteo, amennyire csak tudsz.
(Szent Ferenc de Sales /1567–1622/, Bevezetés a kegyes életbe, XX. fejezet)
