Aggódsz a látva a melletted növekvő erényeket, miközben te mozdulatlan maradsz. Alázkodj meg, imádkozz, kérj... De ne szenvedj! Nem az a lényeg, hogy az én lelkem legyen a legszentebb, a legkedvesebb, a legprivilegizáltabb. Annál jobb, ha az Úr körülöttem sokak által szeretve van (és a te vigaszodra hozzáadhatod, hogy ezek a lelkek kicsit talán miattad is azok…). Az egyetlen eszményem az, hogy szolgáló vagyok, akinek az Úr a szívében olyan helyet ad, amilyet Ő maga akar, és akiknek csak egy vágyuk van: hűségesnek lenni. – Lelked mélyén állítsd a mindenek felett való Isten békéjét, mint a tevékenységeid minden alapjának mozdulatlan sziklája, mint a gondolatok áradását átvizsgáló igazság és érték kritériumát. Minden, ami téged gyötör és aggaszt, hamis...
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levelezés a frontról, unokatestvérének, 1915. november 7.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin könyvéből, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021)
