Mindannyian esünk.

Ősz

Mintha távolról hullana, hullana a levél,
mint a távoli hervadó kertek az égen;
hullik elutasító mozdulattal.

És éjszakánként ismét hullik a nehéz föld,
a csillagokból mind a magányba.

Mindannyian hullunk, még ez a kéz itt is.
Nézz, a másik: egyszerűen mindent elnyel.

És mégis van Valaki, aki ezeket a hullásokat
hihetetlenül gyengéden tartja a kezében.

(Rainer Maria Rilke /1875–1926/,
fordította Lumír Čivrný)