Ősz
Mintha távolról hullana, hullana a levél,
mint a távoli hervadó kertek az égen;
hullik elutasító mozdulattal.
És éjszakánként ismét hullik a nehéz föld,
a csillagokból mind a magányba.
Mindannyian hullunk, még ez a kéz itt is.
Nézz, a másik: egyszerűen mindent elnyel.
És mégis van Valaki, aki ezeket a hullásokat
hihetetlenül gyengéden tartja a kezében.
(Rainer Maria Rilke /1875–1926/,
fordította Lumír Čivrný)